Nyomda-blog

Kicsit misztikus és hiányos a tudásunk a PDF szabvány területén. Mikor menteni szeretnénk nyomdatermékünk grafikai állományát, rendszerint a program sokféle PDF verziót ajánl fel. Melyiket válasszam?

Mi is az a PDF?

A Portable Document Format (PDF) az Adobe Systems által kifejlesztett bináris fájlformátum. Ebben a formátumban dokumentumok tárolhatók, amelyek különböző szoftverekkel, hardverekkel és operációs rendszerekkel olvashatók és létrehozhatók. A PDF alkalmas szöveget, ábrát és képeket tartalmazó dokumentum leírására eszközfüggetlen és felbontásfüggetlen formában. A dokumentum lehet egyoldalas, és több ezer oldalas is, egyszerű vagy összetett: sokféle betűtípussal, ábrával, színnel és képpel, továbbá tartalmazhat interaktív beviteli mezőket, nyomógombokat stb., lehetőséget teremtve arra, hogy üres űrlapokat hozzunk létre, amit a felhasználók később elektronikus formában is ki tudnak tölteni.

PDF/A-1b: 2005

Az elektronikus dokumentumok hosszú távú megőrzéséhez (archiválásához) használható.

PDF/X‑1a (2001 és 2003)

A PDF/X‑1a az összes betűtípus beágyazását, a megfelelő jelek és kifutók megadását, illetve a színek CMYK-színként, direktszínként vagy mindkét módon való megjelenítését írja elő. A létrehozott PDF/X‑1a kompatibilis PDF-fájlok az Acrobat 4.0, az Adobe Reader 4.0 programokkal és az újabb verziókkal nyithatók meg.

PDF/X-4 (2008)

Ez az ISO PDF/X-4:2008 fájlokat létrehozó készlet támogatja az élő áttetszőségi hatást (az áttetszőség nincs összeolvasztva) és az ICC-színkezelést. A készlet PDF 1.4 formátumban exportálja a PDF-fájlokat. A képek alulmintavételezettek és tömörítettek, a betűtípusok pedig beágyazottak, hasonlóan a PDF/X-1a és PDF/X-3 beállításokhoz. A Creative Suite 4 és 5 összetevőiből (beleértve az Illustrator, az InDesign és a Photoshop programokat) közvetlenül hozhat létre PDF/X-4:2008 kompatibilis PDF-fájlokat.

Az Adobe a PDF/X-4:2008 formátumot ajánlja optimális PDF-fájlformátumként és a megbízható nyomdai PDF-munkafolyamatokhoz.

A korrektúra elkészítése nagyon fontos feladat, ugyanakkor a kiadói és nyomdai munkák közül minden valószínűség szerint a leghálátlanabb. Az olvasók és a kritikák általában csak akkor emlékeznek meg róluk, ha értelemzavaró elírások vagy helyesírási hibák maradtak a szövegben. Sajnos nincs százszázalékos, azaz hibamentes korrektúraolvasás, hiszen a korrektor is csak ember, aki hibázhat.

A korrektor

A hagyományos könyvkiadásban a korrektor legfontosabb feladata az volt, hogy a kiszedett szöveget összehasonlítsa a kézirattal és javítsa a szedő hibáit. A számítógépes szedésben azonban nincs eredeti kézirat és szedés, hiszen a szerző, a fordító vagy a kiadó egyik munkatársa maga szedi, azaz maga írja be a szöveget a számítógépbe. Ezért közelített egymáshoz az addig két különböző munkakör: a kézirat-előkészítői és a korrektori.

Természetesen a korrektor feladata ma is a helyesírási, a nyelvhelyességi és a tipográfiai hibák kijavítása. Alapszabály, hogy a korrektúraolvasásnál nem a gyorsaság, hanem a minőség a legfontosabb.

Korrektúrafordulók

Régen a nyomdai kéziratot a nyomda vagy az önálló fényszedő üzem kiszedte, és az így előállt hasáblevonatot (kefelevonat) az üzemben házilag ellenőrizték (házi korrektúra), majd megküldték a kiadónak. A korrektor jelölte a kézirattól eltérő szedési hibákat. Ezt nevezték első korrektúrafordulónak. A szerző ebben a fázisban még javíthatott, ezt nevezték szerzői vagy szerkesztői korrektúrának.

Ezután a nyomda a hibák javítása után a szöveget betördelte, majd a kiadónak megküldte az újabb levonatot (tördelt levonat). Ebben a második (vagy harmadik) korrektúrafordulóban már csak a hibákat lehetett javítani, hiszen az újabb kiegészítések és pótlások értelmetlenné tették volna a tördelést.

Ha kevés volt a hiba, akkor a kiadó imprimálta, azaz engedélyt adott a nyomásra. A nyomdák revizorokat is alkalmaztak, akik a gyorssajtón lehúzott oldalakat még egyszer összevetették az imprimatúrával.

A számítógép átrendezte a kiadók és a nyomdák hagyományos kapcsolatát és megnövelte a szerzők valamint a fordítók felelősségét. A munkafázisok száma csökkent, így a kézirattal dolgozó többi munkatárs feladata is fontosabbá vált. A számítógép megkönnyítheti a munkafolyamatokat, hatékonysági okok miatt mégis szerencsésebb, ha a szerkesztők és a korrektorok hagyományosan, azaz papíron dolgoznak. Bizonyos általános szabályokat is be kell még mindig tartani. Ilyen például, hogy a szerző a tördelt levonatot már nem írhatja át.

Korrektúra használata

Korrektúra jelek

Lehet fekete és fekete között is különbség?

Ha plakátot vagy olyan anyagot készítünk melyben nagy a fekete tónus akkor célszerű az alábbiakon elgondolkozni.

Míg a monitoron minden fekete szép feketén mutat, addig nyomtatásban ez már nem így van. 100 % fekete esetén egy szürkésfekete színt kapunk. (Ne feledjük csak összefüggő nagy felületekről beszélünk!.) Ha szép mélyfeketét szeretnénk nyomtatásban elérni akkor a CMYK színekből a feketén kívül  még két színt meg kell adnunk. 60% cián és 60% magenta. Ez elegendő ahhoz, hogy egy szebb fekete tónus legyen a végeredmény.

Nem is olyan könnyű mint gondolnánk!

Egy elkészült nyomdatermék komoly súlyt is nyomhat. Ez akkor lényeges mikor elszeretnénk hozni a nyomdából és kiderül, hogy ha bepakoljuk a saját autónkba akkor az nem fogja elbírni.

Ha szeretné megtudni, hogy milyen nehéz lesz a nyomdaterméke, vagy éppen postázni szeretné és nem tudja a súlyát, akkor itt egy jó lehetőség a kérdések megválaszolására.

A súlyszámoló programmal lehetőség van egy vagy  több darab nyomdai anyag súlyának meghatározására. (1 db névjegytől – 10.000 db többoldalas füzetig.)